Allyson Felix megelőzte Usain Boltot a szerzett aranyérmek tekintetében

Olvasd el 5 perc alatt szerző Bartos László 2019 október 02.

Hétfőn fejeződött be a 2019-es atlétikai világbajnokság 4. napja a katari Dohában és az biztos, hogy ez egy olyan világbajnokság lesz, amelyről sokáig fognak még beszélni – egyrészt a teljesítmények és meglepő eredmények miatt, másrészt a körülmények, a körítés okán is. Több szempontból is elsőnek számít ez a világverseny, hiszen most először rendezték meg a 209 országból érkezett közel 2000 atléta találkozóját a Közel-Keleten, most először rendezik októberben és szintén most először kizárólag késő este (sőt a hosszútávú versenyek esetében éjszaka) vannak események, sőt most már szponzorok logói is megjelenhettek a versenyzők felszerelésén.

Miután egy ilyen megmérettetésen rengeteg versenyszám van (most Dohában 49), így nem lehet bemutatni az összes eseményt, de a következőkben megpróbáljuk egy kicsit összefoglalni azokat az eredményeket, amelyek igazán nagyot szóltak ebben az első pár napban. Az első, talán legnagyobb visszhangot hozó győzelem, Christian Coleman sikere volt 100 méteres síkfutásban, amelyet 9.76 másodperces időeredménnyel nyert meg, pedig egy hónappal ezelőtt még úgy tűnt, akár derékba is törhet a karrierje az elmulasztott doppingtesztek miatt. Ami azonban kissé szomorú volt a 100 méteres versenynél, az a nézők és a hangulat hiánya – azt lehetett tudni, hogy Usain Bolt nélkül (ez volt az első nagy világverseny a jamaikai nélkül) nem lesz ugyanaz a körítés, de a félig üres lelátók azért így is sokkolóan hatottak.

Ugyanezen a napon volt még egy óriási teljesítmény, a világ 10. legnagyobb valaha volt ugrásával, a jamaikai Tajay Gayle simán megnyerte a távolugró versenyt. Aztán még vasárnap, szintén volt egy nagyot szóló eredmény, Shelly-Ann Fraser Pryce 13 hónappal gyermeke születése után tudott győzni a női 100 méteres síkfutás döntőjében, ráadásul majdnem élete legjobbját futotta a 10.71-es időeredménnyel – ugyanezen a napon volt egy másik szép történet, a 4×400-as vegyesváltóban világbajnoki címet szerző amerikai csapatban 12. világbajnoki aranyát szerezte Allyson Felix, aki ezzel már eggyel több ilyen színű éremmel rendelkezik, mint a legendás Usain Bolt.

Hova tűntek a szurkolók?

Azért a jó eredmények mellett nem szabad szó nélkül hagyni azt a rengeteg kritikát és támadást, ami a dohai világbajnokságot érte ebben a pár napban, edzők, versenyzők és szurkolók mellett sportági vezetők is támadták az atlétikai világszervezetet, amiért a katari fővárosnak adta a rendezés jogát – a környezeti nehézségeket jól mutatja, hogy a magas páratartalom és a hőség miatt a maratonfutó számokban jópáran elájultak és orvosi segítségre szorultak (a nőknél például a 68 indulóból 28-an feladták menet közben). A szurkolók hiánya is elég elkeserítő, a női 100 méteres döntőt alig 3000 ember követte végig és még egyszer sem sikerült megtölteni a 40 ezres stadiont, ahogy ez a hétfői, negyedik napon is így volt, bár ott a férfi 5000 méteres versenyre érkező rengeteg etióp szurkoló meglepően jó hangulatot keltett – nem is csoda, kettős etióp siker született, hiába küzdött a norvég Ingebritsen testvérhármas, a két etióp Edris és Barega mögé a kanadai Ahmed fért fel csak a dobogóra.

A hétfői estén azért a norvégoknak is volt miért örülni, a négyszáz gát döntőjében a korábban még csak meglepetésembernek tartott Karsten Warholm megvédte korábbi bajnoki címét és 47.42-es időeredménnyel behúzta az aranyérmet. Szóval az biztos, hogy van miért bírálni a rendezőket és a világszövetséget, ettől függetlenül azonban az eddigi napok jó versenyeket hoztak, feltűnt néhány új és ígéretes arc is a palettán és jó volt látni, hogy továbbra is megvan az a szépsége az atlétikának, hogy olyan nemzetek is meg tudják mutatni magukat, amelyek más sportokban nem annyira – így láthattunk burkina fasói vagy éppen namíbiai bronzérmet is. És még hol van a vége!

felső