Euro 2020 – Olaszország Európa tetején

Olvasd el 8 perc alatt szerző Bartos László 2021 július 12.

Hát, ez ennyi volt. Vége az Európa-bajnokságnak, és ahogy minden egyes nagy torna után, most is érzünk egy kis ürességet, hiszen véget ért valami különleges, ami az elmúlt egy hónapunkat végigkísérte. Azonban nem kellene így éreznünk, az üresség talán nem is jó kifejezés… Nem kellene, mert egy nagyon jó tornán vagyunk túl, egy olyan tornán, ahol alig volt olyan mérkőzés, ami után ne elégedetten álltunk volna fel a kis fotelünkből vagy a kocsma sörpadjáról. Vagy a stadion székéről…

És így volt ez a döntővel is. Adott volt két remek szakember, két nagyszerű csapat, sok-sok világklasszis, akik egy méltó döntőt rittyentettek nekünk Londonban.

Ezt a mérkőzést fogjuk most összefoglalni.

Olaszország – Anglia: 1-1 (t.u. 3-2)

G.: Federico Chiesa ill. Luke Shaw

A mérkőzést megelőzően az volt a nagy kérdés – olasz részről -, hogy Federico Chiesa sérülése rendbe jött-e, tudja-e vállalni a legveszélyesebb olasz a játékot. Kiderült, hogy igen, de meglepetések így is akadtak. Nem Roberto Mancini oldaláról, Gareth Southgate húzott egy meglepőt, és a már-már megszokottnak számító 4-2-3-1-et felváltotta egy 5-2-3-mal. Vagy valami olyasmivel.

Ezúttal három belső védő állta a rohamokat (Harry Maguire, John Stones és Kyle Walker), a széleken pedig Luke Shaw és Kieran Trippier nyargalt fel s alá. Középen a megszokott Phillips – Rice kettős, előttük pedig Mason Mount, Raheem Sterling és persze a csapatkapitány, Harry Kane.

Nem tudni, hogy ez zavarta-e meg az Azzurrit, vagy valami más, de 120 másodperccel azután, hogy Björn Kuipers útjára indította a labdát már 1-0 volt a hazai pályán játszó háromoroszlánosoknak. Ez pedig a leggyorsabb gól lett az EB-döntők történetében.

Egy jobboldali támadást vezetett Anglia, Kieran Trippier a tizenhatoshoz érve beadta a labdát, az olaszok védelme teljesen eltolódott, így a hosszún érkező Luke Shaw droppból szép gólt ragasztott Gigio Donnarumma kapujába.

A Manchester United szélső védője eddig is remekül szerepelt a tornán, emberfeletti munkát végzett a bal oldalon, nem mellesleg kiosztott három gólpasszt. Most egy góllal tette fel a pontot az I-re, ami egyébként az első volt számára a válogatottban. Mikor, ha nem egy EB-döntőben?!

A folytatásban ugyan nem volt veszélyben Jordan Pickford kapuja – kivéve egy esetben -, de érezhetően az olaszok átvették az irányítást. Federico Chiesa volt az a játékos, akiben benne volt a gólszerzés lehetősége, első lövését az Everton hálóőre könnyedén fogta, a második esetben viszont verve volt, a jobblábas Chiesa ballal lőtt, nem is rosszul, a csúszós, vizes talajon száguldó játékszer alig kerülte el a kaput.

Az angol támadójáték is döcögött, Harry Kane-t remekül fogták, ahogy Raheem Sterlinget és Mason Mountot is. Előbbi azzal vétette észre magát, hogy folyamatosan hisztizett, utóbbi viszont nagyszerűen helyezkedett, sokat visszajárt, egyszóval robotolt, ahogy azt tőle megszokhattuk.

A második félidőre Mancini érezte, hogy a támadójáték vérszegény, ennek oka pedig az volt, hogy Ciro Immobile rendkívül gyenge napot fogott ki. Megint.

Le is kapta őt a pályáról, és bár ez a Lazio támadójának nem igazán tetszett, a squadra azzurra játéka javulásnak indult. Domenico Berardi pályára küldése jó döntésnek bizonyult, ahogy az is, hogy Nicoló Barellát kivették, ő is gyenge láncszem volt.

Egyre veszélyesebb volt az olasz válogatott, Chiesa újbóli próbálkozását ismét Pickford hárította, de hamarosan kiderült: Ő is képes gólt kapni. Jobboldali szögletet végezhettek el az olaszok, egy jó csúsztatás után Marco Verratti fejesét Pickford még kapufára ütötte, ám a kipattanónál jó lesipuskás módjára ott volt Leonardo Bonucci, és kiegyenlített. Ez is rekord volt, mert Bonuccinál idősebb játékos még nem talált be EB-döntőben. A Juventus játékosa 34 esztendősen és 71 naposan mondhatta el magáról, hogy bevette az ellenfél kapuját.

Nem sokkal a gól után Olaszország a maga javára fordíthatta volna a meccset, ám Domenico Berardi egy kicsit nagyobb erővel lőtt kapura, mint kellett volna, így az fölé szállt, pedig óriási helyzet volt.

A hátralévő időben nem volt több helyzet, ám hatalmas veszteség érte az Azzurrit: Federico Chiesa megsérült, így a helyére kevéssel a lefújás előtt Federico Bernardeschi állt.

Élő fogadás:
Igen
Üdvözlő bónusz: 35,000Ft

A hosszabbítás kiegyenlített csatát hozott, igazi helyzet nélkül, ám hatalmas irammal, pedig a játékosok ólomlábakon közlekedhettek már. Mi viszont örülhettünk, hogy kaptunk még – legalább – fél órát a találkozóból.

Kalvin Phillips távoli kapáslövése nem volt rossz, fel is hördült a 60 ezer angol, ám a Leeds játékosa egy cseppet rosszul célzott.

A másik oldalon Federico Bernardeschi szabadrúgása talált kaput, de Pickford védett. Mindenesetre felüdülés volt látni egy kapura tartó szabadrúgást, amit Lorenzo Insigne egyszer sem tudott prezentálni, pedig volt lehetősége 18 meg 20 méterről is…

Érezhető volt, hogy a csapatok már a tizenegyespárbajra készülnek, ez különösen az angoloknál volt látványos, hiszen Jadon Sancho és Marcus Rashford a 120. percben állt be, utóbbi ráadásul a lefújásig jobbhátvédet játszott.

Kuipers aztán hármat fújt a sípjába, következhetett az idei EB negyedik szétlövése.

Domenico Berardi kezdett, vezettek az olaszok, ám hamar jött az egyenlítés, Harry Kane sem hibázott.

A második kört Andrea Belotti kezdte, és bár a spanyolok ellen sikerült belőnie a büntetőt, most Pickford hárított. Előnybe kerülhettek az angolok, ha Harry Maguire értékesíti a sajátját. Így tett.

Leonardo Bonucci, a meccs olasz hőse sétált a labdához, és bár Pickford rajta volt a lövésen, Bonucci megemelte annyira, hogy ne lehessen elérni. Jött Marcus Rashford büntetője, az ifjú angol egy Paul Pogba-szerű nekifutás után megvárta, míg Donnarumma elindul a bal sarok felé, ő meg a másik oldalt választotta. De rosszul lőtt, a kapufáról kipattant a labda.

Federico Bernardeschi hanyagul középre gurított, és a másik büntető-specialista, Jadon Sancho is hibázott.

Jorginho lábában volt az EB-győzelem, jött is a szokásos lövés, ám Pickford elhalasztotta az ünneplést.

A 19 esztendős Bukayo Sakát nevezték ki utolsó rúgónak, a fiatal fiút összenyomta a teher, Donnarumma kiütötte a lövését, 1968 után újra Olaszország lett az Európa-bajnok, miközben a vigasztalhatatlan Sakát a társai ölelték.

Elképesztő torna volt, elképesztő meccsekkel és gólokkal. Van bennünk némi hiányérzet egy-két dolog miatt, de utólag úgyis csak a jóra fogunk emlékezni. Abból pedig volt bőven.

Mi szeretnénk megköszönni, hogy követtetek bennünket ebben az egy hónapban, zárásként pedig álljon itt az Európa-bajnokság győztesének, azaz Olaszországnak teljes, 26 fős kerete:

Kapusok: Gianluigi Donnarumma (AC Milan), Alex Meret (Napoli), Salvatore Sirigu (Torino)

Védők: Francesco Acerbi (Lazio), Alessandro Bastoni (Inter), Leonardo Bonucci (Juventus), Giorgio Chiellini (Juventus), Giovanni Di Lorenzo (Napoli), Emerson (Chelsea), Alessandro Florenzi (PSG), Leonardo Spinazzola (AS Roma), Rafael Tolói (Atalanta)

Középpályások: Nicolò Barella (Inter), Federico Bernardeschi (Juventus), Federico Chiesa (Juventus), Bryan Cristante (AS Roma), Jorginho (Chelsea), Manuel Locatelli (Sassuolo), Lorenzo Pellegrini (AS Roma), Stefano Sensi (Inter), Marco Verratti (PSG)

Támadók: Andrea Belotti (Torino), Domenico Berardi (Sassuolo), Ciro Immobile (Lazio), Lorenzo Insigne (Napoli), Giacomo Raspadori (Sassuolo)

A szerzőről

Az online sportfogadással sac/kb 7-8 éve foglalkozom igazán komolyan. Több fogadóirodánál is van számlám, de csakis olyanoknál, ahol jók (magasak) az odds-ok a labdarúgás és lóverseny fogadások, illetve a tenisz esetében.

Bajnokok Ligája Tippek és fogadási esélyek
felső