Harmadszor Magyarország Trónján – Bajnok a Falco!
A blogon ritkán szoktunk kosárlabdával foglalkozni, azonban mindenképp szerettünk volna szót ejteni a magyar bajnoki döntőről, ahol vitathatatlanul Magyarország két legjobb együttese csapott össze. A Szolnoki Olaj kezében volt a bajnokság, és őszintén szólva még a szombathelyi szurkolók egy része is azt mondta: Lehetetlen nyerni a pokoli hangulatú szolnoki csarnokban, ahol Magyarország egyik (ha nem a) legjobb szurkolótábora hajszolja hétről hétre győzelembe kedvenceit.
Az egész párharc feszült találkozókat hozott, még azon a szombathelyi meccsen is bőven volt feszkó, amit a Falco nagyon simán nyert meg. Végig fogunk menni mind az öt találkozón, felidézzük, mi történt pontosan a nagydöntőben!
1. mérkőzés: Szolnoki Olaj – Falco: 80 – 77
Már az első meccs megmutatta, hogy nagyjából mire számíthatunk. Elképesztő csatát hozott már az első összecsapásuk, amit azért kezdtek Szolnokon, mivel az alapszakaszt az Olaj nyerte, így övék lett a hazai pálya előnye. 1500 néző jelen lehetett a meccsen, így a hangulatot is garantálták a két csapat fanatikusai.
Az első negyedben a Szolnoknak jött ki jobban a lépés, elmentek 27-19-re, de a Falco a másodikban visszajött egy kicsit, így a szünetre 37-35-tel mentek a felek.
Végig változatos volt a találkozó, hol egyik, hol másik csapat vette át a vezetést, egyikük sem tudott igazán elhúzni. A hazaiaktól Warner, Cakarum és Badzim parádézott, míg a szombathelyi oldalról egyértelműen Perl Zoltán emelkedett ki. Bár, ő nem csak ezen a meccsen…
Az első döntő legemlékezetesebb pillanata a legvégén volt: 77-77-es állásnál oldalról jöhetett a Szolnok, 1.2 másodperc volt a végéig. Roko Badzim kapta a labdát, jó nyolc méterről elengedte azt, és a körülbelül 1400 szolnoki egy emberként üvöltött fel, ugyanis a kosár jó volt. De még nem lehetett felhőtlen az öröm, meg kellett vizsgálni, hogy a lámpa előtt engedte-e el Badzim a labdát. Mint kiderült, igen, a Falco játékosai pedig közben azt is reklamálták, hogy Benke Szilárd vajon hogy fogott padlót Warner mellett. Ezzel a játékvezetők nem foglalkoztak, 1-0-ra elment a Szolnok.
2. mérkőzés: Falco – Szolnoki Olaj: 99 – 73
A magas minőségű játék a második találkozón sem maradt el, itt viszont már korábban jött a dráma, a meccs fordulópontja. Ismét fej-fej mellett haladt a Falco és a Szolnok, amikor Váradi Benedek és Marjan Cakarun akasztották össze a bajszukat. A balhé teljesen indokolatlan volt, egy Falco kosár után, a szerb center pedig megfeledkezett magáról, és lefejelte a magyar válogatott játékosát. Nem volt nagy fejes, Váradinak sem lett semmi baja, de „természetesen” a földön terült el. A játékvezetők visszanézték az esetet, és kiállították a Szolnok játékosát.
Több szakértő is azon az állásponton volt, hogy egy nagydöntőben ilyet nem lehet csinálni, de volt, aki szerint túlzó döntés született, és pont azért nem kellett volna kiállítani Cakarunt, mert nagydöntő van. Nem értünk egyet. Van egy szabálykönyv, amiben szerepel valami. Teljesen mindegy, hogy egy nagydöntőről beszélünk, vagy az alapszakasz egy random mérkőzéséről. A fault az fault.
Gasper Potocnik ekkor már sejthette, hogy egyik legfontosabb játékosa nélkül nem lesz meg a győzelem, pláne nem idegenben, de Warner és Juhos tolta az Olaj szekerét. Egy darabig. Ezúttal több extra teljesítmény született, 10 pont fölé került Váradi, Benke, Keller, Anderson és Barac is, Perl Zoltán pedig ismét fantasztikus játékot, ezúttal is 20 pont fölé jutott.
Gasper Okorn, a Falco szlovén vezetőedzője a negyedik negyedben már pályára küldhette a fiatalokat is, a Szombathely pedig épphogy nem érte el a 100 pontot.
Szolnokon nagyon szoros volt, Szombathelyen nagyon sima, és volt még egy ütőkártya a Falco kezében: Cakarum ugyanis nem léphetett parkettre…
3. mérkőzés: Szolnoki Olaj – Falco: 81 – 77
A meccs leginkább Váradiról szólt a lelátón, annál kevésbé a pályán. Az egész meccsen szidták a Falco játékosát, ő volt a bűnbak azért, ami a második meccsen történt. Nagy hatással volt ez a sárga-feketék bedobójára, aki ezúttal pont nélkül maradt. A Cakarun nélkül felálló hazaiak a súlyos vereség után otthon sem kapták el a fonalat, az első negyed hétpontos szombathelyi előnnyel ért véget.
A második negyed már szorosabb volt, de egy ponttal itt is jobb volt a Falco, kezdett elúszni a meccs, és a szombathelyi szurkolók már fantáziálhattak arról, hogy a negyedik meccsen lezárják kedvenceik a párharcot.
Nem így történt. A harmadik negyed mindent megváltoztatott. Felszívták magukat a hazaiak, és teljesen összezuhant a Falco, amely csak 9 pontot dobott ebben a tíz percben, míg az Olaj parádézott, 22 pontig jutott. Nem tudott visszakapaszkodni a Szombathely, az Olaj játékosait pedig hatalmas dicséret illeti, amiért centerük nélkül is nyerni tudtak.
Ahogy az első meccsen, úgy most is Warner és Badzim nyújtott jó teljesítményt, kiegészülve Suboticcsal, a vendégeknél – meglepő ez? – Perl Zoltán tartotta meccsben az övéit, tarthatatlan volt ezen az estén is.
De mit ér a jó teljesítmény, ha végül a csapat vereséget szenved…?
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
4. mérkőzés: Falco – Szolnoki Olaj: 76 -70
Ahogy említettem, sok szombathelyi már a párharc lezárására fókuszált a harmadik meccs közben, és a kívánságuk majdnem össze is jött, csak nem úgy, ahogy ők azt elképzelték. Potocnik együttese egy nagy hajrával, remek második félidei teljesítménnyel megfordította a találkozót, így ismét ők voltak előnyben, Szombathelyen pedig már velük lehetett Cakarun is. A kezdésnél meg tudtak már picit lógni, az egálra végződő második negyed azt jelentette, hogy a szünetre hárompontos előnnyel mehettek a vendégek.
A harmadik negyedben még jobban el tudtak húzni, nagy volt a baj szombathelyi oldalról. Perl ismét tartotta a lelket a csapatban – ezen a találkozón jutott a legtovább, 28 pontot dobott -, de a társak nem igazán segítették ki. Váradi talán még mindig a múltkori eset hatása alatt volt, 9 kísérletéből csak 1 kosár született, de Benke Szilárd is lekopírozta társát, ugyanilyen mutatókkal zárt.
Perl egy darabig egyedül maradt, majd Keller Ákos és Boris Barac besegített. Most a Szolnok produkált olyan szintű összeesést, mint a szombathelyik a harmadik meccsen.
A végjátékban a hazaiak 24-8-cal zártak, a szakadék széléről mentettek, és kiharcolták az ötödik, mindent eldöntő találkozót, amire tegnap este került sor Szolnokon.
5. mérkőzés: Szolnoki Olaj – Falco: 53 – 74
Gasper Okorn jól mondta a meccs előtt: Ez a döntő bebizonyította, hogy bármikor, bármi megtörténhet. Meg is történt.
Reménykedhettek a szolnokiak abban, hogy saját közönségük előtt játszhatnak, akik hatodik emberként állnak a gárda mögött, a vendégek pedig abban, hogy két szoros meccset játszottak eddig Szolnokon, és önbizalomtól telve futhattak neki az összecsapásnak a negyedik mérkőzés utolsó negyede miatt is.
Természetesen a tét hatalmas volt, és ez a játékon is érződött. Sok hiba jellemezte mindkét együttest, egyikük sem tudott megnyugodni, pedig itt ez lett volna a kulcs. A félidőben ritka kosárszegény eredményt láthattunk: 29-29 volt az állás.
A második félidő elején végül aztán el tudott húzni a Falco. A 25. percben Benke Szilárd hármasát követően már 7 volt közte, és a harmadik negyedben elért 26-13-as minigyőzelem mindent eldöntött. Egyre több és több hibával játszottak a hazaiak, a nyomás nem csökkent, hanem nőtt rajtuk, a sárga-feketék pedig minden apró hibát szinte ki tudtak használni.
Váradi Benedek is visszatért a döntő ötödik meccsén – igaz, a szurkolók is nagyjából békén hagyták -, de ezúttal nem lehet a vendégektől kiemelni senkit, ez most igazi csapatmunka volt. Ez volt az egyetlen meccs, ahol Perl nem jutott 20 pontig, de a csapattársak ezúttal mellette álltak, és nem tőle várták a megváltást.
A végén már a „kicsik” is pályán voltak Anderson felügyeletével, a lefújás pillanatában pedig pályára rohantak a szombathelyik. Gasper Okorn már ekkor vizes volt, majd egy kis közjáték tarkította még a meccset, a háló levágásakor megdobálták Benkét és Okornt, a mester cserébe kimutatott a csalódott szolnoki közönségnek. El lehet képzelni…
Története harmadik bajnoki aranyát hozzák Magyarország legrégebbi városába a Falco játékosai, a Szolnok pedig bánhatja a negyedik meccs utolsó tíz percét… Az volt a fordulópont.
Az Aranyember
Fociban már megszokhattátok, hogy választunk egy MVP-t, és ez pont a kosárlabdában ne lenne így?
Nem volt kérdés, nem lehetett kérdés, hogy ki volt a döntő legjobbja. Természetesen Perl Zoltán, aki egymaga cipelte a hátán a csapatot, szerencséjére az ötödik találkozón már a társaktól is rengeteg segítséget kapott. De, amit az első négy meccsen (meg úgy általában a rájátszásban) nyújtott, az valóban emberfeletti.
Az online sportfogadással sac/kb 7-8 éve foglalkozom igazán komolyan. Több fogadóirodánál is van számlám, de csakis olyanoknál, ahol jók (magasak) az odds-ok a labdarúgás és lóverseny fogadások, illetve a tenisz esetében.
