Két Döntő Is Vár az Athletic Bilbaora
Hozzászokhattunk már, hogy ez a – most már tényleg – egy év tele volt különlegességekkel. Ezeknek többsége nem túl pozitív kicsengésű dolog volt, az biztos, hogy a nagy részét inkább elfelejtenénk, de vannak olyan különleges esetek, amik… Amik tényleg megmaradtak a különlegesség szintjén, de maximum egy jót mosolygunk rajta, vagy magunkban konstatáljuk, hogy ez valóban érdekes.
A sport is kezd teljesen átalakulni, a tavalyi leállást követően lassan, június elején költöztek vissza a játékosok a stadionokba, de a nézők – pár rövidebb intervallumot leszámítva – kívül ragadtak, pontosabban a TV képernyők előtt.
Nagyon közelít az Európa Bajnokság, az Olimpia kezdése, de egyelőre nem látni az alagút végén a fényt. Vagyis látni, de még tele van buktatókkal.
A hosszú bevezető után térjünk rá arra, hogy miért is kellett ezeket leírni. Azért, mert tegnap este az Athletic Bilbao hosszabbítás után 2-1-re legyűrte a Levante együttesét, tette mindezt a Ciudad de Valenciában, és mivel az első mérkőzés 1-1-re végződött, ők mehettek a döntőbe.
És itt jön a különlegesség: A tavalyi Copa del Rey finálét még mindig nem játszották le (arra majd április 3-án kerül sor Sevillában), és ennek a döntőnek az egyik résztvevője a Bilbao, a másik pedig a Real Sociedad. Már maga a döntő egy különleges esemény, hiszen két baszk résztvevője van, de kereken két héttel később Inaki Williams és társai még egyszer pályára lépnek az Estadio de la Cartujában, az idei kupadöntőben a Barcelona lesz az ellenfél.
Ha még hozzátesszük, hogy nem is olyan régen a spanyol szuperkupa döntőjében ők is találkoztak, akkor teljes lesz a „káosz”.
A mostani cikkben pedig felelevenítjük az elődöntőben történteket.
Az odavágó
Történelme első elődöntőjére készült a kisebb Valencia egyesület, szóval, már az maga a csoda volt, hogy idáig eljutottak, míg a nagyok sorra hullottak ki. A Levante is kivette ebből a részét, a negyeddöntőben a Villarrealt búcsúztatták, míg a Bilbao a Betisen át jutott el idáig.
Nem tűnt megilletődöttnek a vendégcsapat, bátran kezdtek és az első helyzet is az övék volt, egy kisszöglet után Gonzalo Melero fejelt centikkel a baloldali kapufa mellé. Támadásban maradtak a vendégek, és ami Meleronak az előbb nem jött össze, most igen. A 26. percben szintén egy jobboldali beadás után próbálkozott a valenciai középpályás, de ezúttal nem fejjel, hanem lábbal. Unai Simon csak beleérni tudott az ujjhegyeivel, de a labda végül a kapuban kötött ki.
A Bilbao a 34. percben nagy helyzetet alakított ki, Inaki Williams kapott remek kiugratást, de a védő és a kapus is jól zárta a szöget, így végül nem lett semmi a dologból.
Raúl Garcia távoli bombája az utolsó megemlítendő dolog, ezután következett a szünet.
És a szünet után, mintha kicserélték volna a baszkokat, és a Levantét is, akik összesen egyszer próbálkoztak kapura lövéssel az egész második félidőben. Garcia csukafejese, majd Berenguer lövése mind az ifjú Cardenas kezei között haltak el, de Inigo Martinez fejesénél már a nemrég berobbant portás sem tudott segíteni.
Az eredménnyel a vendégek lehettek elégedettebbek, sikerült idegenben gólt szerezni, így otthon akár egy 0-0-s döntetlen is elég lehetett (volna) a történelmi tett végrehajtásához.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
A visszavágó
Hadd szúrjam közbe, hogy február 26-án a bajnokságban is megmérkőztek a felek, a végeredmény pedig ismételten 1-1 lett. Ezúttal Valenciában játszottak egymás ellen, és két tizenegyesből születtek a gólok, hazai oldalon Roger Marti, a vendégek részéről pedig Raúl Garcia volt eredményes.
Következett tehát a harmadik összecsapás, a végeredményt pedig kitalálhatjátok: Bizony, 1-1 lett.
Már fél óra után kialakult ez az eredmény, a gólszerzők pedig ismerősek lesznek számunkra, mert megint Roger Marti és Raúl Garcia nyakába borultak a társak. A 17. percben Marti a balszélről kapott passzt, sarkazni próbált, de szerencséjére nem sikerült, viszont mivel előtte maradt a labda, az ötös sarkáról, fordulásból tüzelt, Simon nem tudta már időben lereagálni a helyzetet.
A baszk gól pedig ismét tizenegyesből született, Raúl Garcia hátára mászott rá Oscar Duarte, és bár az akciót amúgy góllal fejezték be a vendégek, mégis tizenegyes következett. A csapatkapitány ismét nagyon jól helyezte a labdát, Aitor Fernández Abarisketa nem is tudta kiszedni.
Alvarez révén majdnem ismét vezetéshez jutottak a hazaiak, a Bilbao védője egy beadásba tette bele a lábát, de megúszták, mert a kapufáról kijött a játékszer.
A második félidőben a vendégek sokkal veszélyesebben játszottak, Aitor Fernándezre sokszor szükség volt, míg a Levante inkább arra játszott, hogy valahogy befújjanak nekik egy tizenegyest. Sikertelenül. Ebben partner volt a Bilbao is, ők is egy teljesen ártalmatlan szitut fújtak fel, vérző szemmel rohanva meg a játékvezetőt, aki állta a sarat, és elhessegette a piros-fehér csíkosokat.
A 90 perc leteltével Del Cerro lefújta a meccset, de mivel az ugyanúgy végződött, mint az első összecsapás, következett a túlóra.
Mindkét oldalon volt lehetőség, Raúl Garcia az oldalhálóba lőtt, míg a volt újpesti Enisz Bardhi szabadrúgását a pipából szedte ki Unai Simon.
A győztes gól a hosszabbítás második félidejében esett, elég szerencsés körülmények között. Alejandro Berenguer szánta rá magát egy távoli lövésre, a labda megpattant Nikola Vukcsevics hátán, onnan meg – a kapufa segítsége is kellett hozzá – a kapuba.
Marcelino tehát a szuperkupa megnyerése után újfent esélyes egy másik trófea elhódítására, sőt áprilisban erre kétszer is esélye nyílik. Akárhogy is legyen, a spanyol sporttörténelem hasábjain 20-30-50 év múlva is fent marad ez a történet.
Az online sportfogadással sac/kb 7-8 éve foglalkozom igazán komolyan. Több fogadóirodánál is van számlám, de csakis olyanoknál, ahol jók (magasak) az odds-ok a labdarúgás és lóverseny fogadások, illetve a tenisz esetében.
