Kettős Győzelemmel Jutott Döntőbe az Inter

Kedden és szerdán lejátszották a Bajnokok Ligája elődöntőinek visszavágóit, kialakult a döntő. Olyan finálé lesz majd Isztambul városában (ha nem veszik el tőlük megint), amilyenre még soha nem került sor. Az egyik sarokban majd az Inter együttese, amelyről a legtöbb szurkolója egy hónappal ezelőtt teljesen lemondott, a másikban pedig a Manchester City, amely minden ellenfelén átgázolt eddig.
Nézzük, hogyan alakultak az elődöntők meccsei, először az olasz városi rangadó következik!
Inter – AC Milan: 1-0
G.: Martínez
Döntőbe jutott az Inter 3-0-s összesítéssel
A mérkőzésen gólokat vártunk, de lehet, hogy egy kissé magasabb polcra helyzetük a Milant, mint ahol most valójában vannak. Sokat vártunk Rafael Leao visszatérésétől, ám a portugált ezen az estén megfogták, képtelen volt váratlant húzni, nem tudta megteremteni a különbséget.
Ami a kezdőcsapatokat illeti, egyik csapat sem húzott különösebben meglepőt, talán a vendégeknél Thiaw szereplése nevezhető annak, aki Simon Kjaer helyét foglalta el a védelem közepén.
A kezdőcsapatok:
Inter: Onana – Darmian, Acerbi, Bastoni – Dumfries, Barella, Calhanoglu, Mkhitaryan, Dimarco – Martínez, Dzeko
AC Milan: Maignan – Calabria, Thiaw, Tomori, Hernández – Tonali, Krunic – Messias, Brahim, R. Leao – Giroud
Nem fogták magukat vissza a játékosok, ahogy az első mérkőzésen, úgy a másodikon is támadólag léptek fel. Az Inter sem arra készült, hogy végig védekezni fog, és az első helyzet az ő nevükhöz fűződött. A harmadik percben egy középre fejelt labdát Dzeko bombázott kapura. Maignan védett, de ha nem így tett volna, akkor sem lett volna gól, mert a játékvezető lökést látott, jöhetett a Milan.
Néhány perccel később Theo Hernández döntött úgy, hogy jó harminc méterről megkínálja Onanát. A kapusnak nem kellett védenie, mindenesetre egy életerős, jó lövést engedett el a világbajnoki ezüstérmes.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
Bátrabban és jobban futballozott a Milan, mint az első mérkőzésen, többször is megjelentek a hazaiak tizenhatosánál, de vagy a kapus, vagy a védelem mindig menteni tudott. Ilyen volt a 11. perc eseménye is, amikor Brahim Díaz 11 méterről, senkitől sem zavartatva lőhetett, de lapos, sarokra tartó helyezését Onana vetődve megfogta. Volt ott egy kis feszültség, megrohanták Calhanogluék a bírót, mivel előtte szerintük szabálytalanság történt.
Két perccel később a helyzet megismétlődött a másik kapu előtt, ezúttal Nicolo Barella lőhetett teljesen üresen, Maignan testébe, a kapusnak nem is kellett elvetődnie.
Amilyen jól kezdték az első negyedórát a csapatok, annyira visszaálltak a félidő közepére. Jött húsz perc, amikor nem igazán volt helyzet, a mezőnyben – nagy irammal – játszottak.
A 38. percben került először helyzetbe Rafael Leao, ebből majdnem gól is született. A portugál egy az egyben megverte Darmiant, lövése azonban széles lett, nem csak Onana, de a kapu mellett is elsuhant.
Ez felbátorította az Intert is, egy perccel később Maignannak kellett hatalmasat védenie Edin Dzeko fejesénél.
Ez volt az első félidő, a második ennél kevesebb lehetőséget tartogatott magában.
Konkrétan az első húsz percben semmi nem történt. A Milannak egyre többet kellett kockáztatni, egyre inkább ki kellett támadniuk, feljebb lépniük, amit az Inter kihasználhatott.
A 74. percben ez meg is történt, Romelu Lukaku, Robin Gosens és Lautaro Martínez úgy passzolgattak a milánói ellenfél tizenhatosánál, mintha csak edzésen lettek volna, végül az argentin volt az, aki a rövid alsóba lőtt körülbelül hat méterről.
Ez a gól el is döntötte a továbbjutást, képtelenség volt, hogy innen Pioliék fel tudnak állni. És nem is tudtak. Megérdemelten, jobb futballal Simone Inzaghi csapata lesz ott a döntőben. Nemrég az olaszt még elüldözték volna, most meg lassan készül a szobor neki a San Siro bejáratánál…