A magyar kézilabdát 1965-ben megkoronázták a hölgyek
Bogyi bácsi, így hívják azt a férfit, akinek máig az egyetlen világbajnoki címet köszönheti női kézilabdában Magyarország. Bogyi bácsi teljes neve Török Bódog, aki 2012-ben, 88 évesen hunyt el Zugló és Budapest díszpolgáraként, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel a nyakában. Kitüntetései teljesen megérdemeltek, az ő irányítása emelkedett olyan magasságokba a magyar női kézilabda, ahol azóta sem járt.
Török dolgozott repülőgépgyárban, textilgyárban és rendőrként, de legfőképpen és küldetés-szerűen kézilabdaedzőként.
A kézilabda-szövetség Rákosi Mátyás eltávolításának évében, 1955-ben nevezte ki szövetségi kapitánynak a női válogatottnál, és egészen a 70-es évek végéig ő vezette a csapatot, ilyen hosszú, összesen 23 éves időszakot senki sem tudott rajta kívül felölelni.
Nem a semmiből lett világbajnoki címe a kézilabdás hölgyeknek
Török már az 50-es években elkezdte építeni a későbbi világbajnoki címet szerző együttes alapjait: az 1957-es, első ízben megrendezett női kispályás világbajnokságon ezüstérmes csapatában már ott volt az újpestiek üdvöskéje, Jóna Magda, aki 1959 és 1964 között négyszer lett gólkirály a magyar bajnokságban.
A pazar 1957-es vb-szereplés nyomán bekerült a világválogatottba is.
Fontos tudni, hogy ekkoriban Európa jelentős részén még nagypályán, vagyis futballpályán játszották a kézilabdát, és a nem a most ismert 7 fős csapatokkal, hanem 11-11 játékossal, mint a fociban. Emiatt a ma megszokotthoz képest egészen gólszegény meccseket játszottak a csapatok.
A kispályás változat főleg az északi államokban vált megszokottá, az időjárás miatt teremben több értelme volt kézilabdázni. Ebben az időszakban a sportág nő részében a csehek, a románok, az NSZK és az NDK, a jugoszlávok és a magyarok vitték a prímet, egészen 1997-ig kell előre menni az időben, hogy valamelyikük ne legyen ott a világbajnoki döntőben.
Az 1965-ös, Nyugat-Németországban rendezett tornán a mieink voltak ott.
Török kőkemény fizikai felkészülést vezényelt a válogatottnak, Giba Márta úgy emlékezett vissza, hogy a tréner télen, nagy hóban is tókört futtatott a hölgyekkel, a javára szól, hogy ő maga is beállt a futók közé. Ezen kívül pedig halál precízen felkészült az ellenfelek játékára, sok esetben vonattal utazott el megnézni a válogatott leendő ellenfelét.
A románok legyőzése után jöttek a bitangerős jugoszlávok
A ’65-ös tornán nyolc válogatott vehetett részt: a jugoszlávok, az NSZK, a japánok, a dánok, a magyarok, a csehek, a románok és a lengyelek. A mieink Offenburgban 3-0-s félidő után 7-4-re vertük a cseheket, két napra rá a románok még vezettek ellenünk a félidőben, de 9-6-ra végül megint mi nyertünk, ahogy a záró csoportmérkőzésen is a lengyelek ellen (15-5) is.
A másik négyes csoportban Jugoszlávia ugyanúgy három győzelemmel jutott a döntőbe. Déli szomszédaink ebben az időszakban élték fénykorukat: a ’65-ös döntőt után 1971-ben is fináléba jutottak, 1973-ban pedig megnyerték a világbajnokságot. 1965-ben még a magyarok voltak a jobbak.
Kell egy jó kapus a kézilabdában!
Dortmundban, a Wesfalenhalléban rendezték a döntőt, a magyar csapat pedig bízhatott világklasszis kapusában, Rothermel Annában, s persze Török Bódogban, aki nagy taktikus hírében állt.
A magyarok a szünetben is vezettek, és mivel a második félidőben jugoszláv részéről már csak egy gól esett, a mieink 5-3-ra győztek. Érdekesség, hogy Magyarország nyerte az utolsó nagypályás vb-t, 1969-től ugyanis a nagypályás kézinek leáldozott, végleg a mai kispályás méretre álltak át mindenhol.
Török Bódog nem szállt ki a csúcson, összesen 308 meccsen vezette a válogatottat: a ’65-ös diadal után szerzett még csapatával egy olimpiai és három vb-bronzot.
Felhasznált források:
- kezitortenelem.hu
- torokbodog.hu
- wikipedia.hu
Sokéves sportújságírói tapasztalattal rendelkező szakértői csapatunk mindig igyekszik a legérdekesebb hírekkel és elemzésekkel szolgálni a sportvilágból.
