Premier League 2021/2022: Így Láttuk Mi – I. rész
A topbajnokságok véget értek, mi pedig arra gondoltunk, hogy összefoglaljuk nektek, mi is történt ezekben a ligákban. Elsőként a Premier League-re gondoltunk, melyet majd követ a Serie A, a Bundesliga, a La Liga és a Ligue 1.
Az angol bajnokság végeredménye kerül most fókuszba, de kitérünk a gólkirályra, a legkellemesebb csalódásokra, és még sorolhatnám…
A kiesők
Haladjunk fordítva! A bajnokra rátérünk majd cikkünk végén, először vegyük át azokat az együtteseket, akik jövőre már nem vesznek részt az angol első osztály küzdelmeiben.
Norwich: A kanárik évek óta lifteznek az első-, és másodosztály között, ezúttal sem sikerült megragadniuk a PL-ben, noha a Championshipet egy évvel korábban rendkívül magabiztosan nyerték, és úgy tűnt, jól is igazolnak. Már a szezon elején látszott, hogy vannak problémák, ugyanis nem akartak jönni az eredmények, a Norwich lényegében az egész idényt a piros vonal alatt töltötte, vagyis végig – szinte – kiesőhelyen állt. A vezetőség igyekezett egy edzőváltással felfrissíteni a játékosokat, Dean Smith, az Aston Villa korábbi menedzsere érkezett Daniel Farke helyére. Voltak ugyan fellángolások, de a Norwich sorsa meg volt írva: Egyszerűen nem voltak elég jók a Premier League-hez. Róluk derült ki legkorábban, hogy kiesnek, onnantól kezdve a gyenge teljesítményt is képesek voltak alulmúlni. A bajnokságot, és ezzel szereplésüket a legjobbak között, egy Tottenham elleni 5-0-s vereséggel zárták. Stílszerű…
Watford: Sokkal több volt ebben a csapatban, legalábbis ezen gondolkoztunk néhány hete, amikor eldőlt, hogy a lódarazsak is mennek a másodosztályba. Szintén újoncként kerültek fel, és az első pár fordulóban ritka szimpatikus játékot láttunk tőlük. Ismaila Sarr vezérletével jöttek a pontok, és bár csúsztak be vereségek, összességében úgy tűnt, a Watford ott lehet jövőre is a legjobbak között. Az első nagyobb hullámvölgy alkalmával a vezetőség – talán kicsit kapkodva – megszabadult Xisco mestertől, aki a csapatot a másodosztályból feljuttatta, a helyére pedig Claudio Ranierit ültették, aki egyszer már csodát tett Angliában: 2014-ben bajnoki címig vitte a Leicestert.
A Vicarage Roadon nem voltak ilyen elvárások, elég lett volna simán bentmaradni. Az olasz nem tudott felnőni a feladathoz, gyakorlatilag semmivel nem lett jobb a gárda, mint Xisco idejében, sőt…
Télen nagybevásárlást tartottak, boldog-boldogtalant megvásároltak, kissé úgy tűnt, hogy kapkodva, már szinte kétségbeesve igazolnak. És igen, tavaszra sem lett jobb az együttes. A középmezőnyből egészen az utolsó – utolsó előtti helyre csúsztak, és innen – hiába jött aztán Roy Hodgson – már nem is tudtak visszakapaszkodni. Ahogy a Norwich esetén, úgy rájuk is igaz volt: Nem nőttek fel a PL szintjére.
Burnley: Az ő kiesésük talán meglepetés. Igen, egyértelműen az, mivel az utolsó fordulóig bentmaradásra álltak. Az együttes idén sokat küzdött, bár az elmúlt években többször is rezgett a léc, valahogy mindig kikeveredtek a csávából, sokat köszönhettek Sean Dyche-nak, aki hosszú évek óta edzette a csapatot. Idén viszont már egyre veszélyesebb volt a helyzet. Volt idő, hogy a Burnley az utolsó helyen állt, igaz, ebben a periódusban messze kevesebb meccset játszott, mint riválisai.
A télen eladták Chris Woodot a Newcastle-nek, a helyére pedig – olcsóbban – megvásárolták Wout Weghorstot a Wolfsburgtól. Úgy tűnt, remek üzletet kötöttek, de a holland támadó nem azt hozta, amit tud meg amit elvárnak tőle.
Várható volt, hogy elfogy a türelem Dyche iránt, ez meg is történt, a helyére pedig az utánpótláscsapat edzőjét, Mike Jacksont nevezték ki. Vele indult meg a csapat előre, és úgy látszott, ebből sima bentmaradás lesz. Nem így lett.
Az utolsó fordulóban a Burnley a Newcastle csapatát fogadta, tudhatták, egy győzelemmel biztosan kiharcolják a Premier League tagságot. A Newcastle számára nem volt valódi tétje az összecsapásnak, mégis jobban játszottak, és nyertek is 2-1-re.
A másik oldalon közben a Leeds – akivel a forduló előtt ugyanannyi pontjuk volt – 2-1-re legyőzte a Brentfordot, így Jesse Marsch együttese előre lépett a 17. helyre. Olyan játékosokat nem láthatunk jövőre, mint Nick Pope, Ashley Westwood, Maxwel Cornet, Jay Rodriguez vagy Wout Weghorst.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
EL és Ekl
Az első négyre külön ki fogunk térni, így haladjunk megint visszafelé. Az Európa-konferencialigába a hetedik helyen végző együttes nyer „bebocsátást”, ez idén a West Ham United lett. David Moyes együttese már rég nem az a kiscsapat, mint pár éve, a skót mesterrel egyre jobbá és jobbá vált a gárda. Idén eljutottak az Európa-liga elődöntőjéig, valószínűleg a kettős terhelés és a rövid kispad volt a fő oka, hogy a PL-ben gyengébb teljesítményt nyújtottak. Még ezt a hetedik helyet is majdnem elbukták, de szerencséjükre a hajrában a Wolves legalább olyan gyenge volt, mint ők.
Ironikus, hogy az utolsó körben még elcsíphették volna a Manchester Unitedet, akik a Crystal Palace otthonában kaptak ki, de végül elindulhatnak az Európa-ligában. Ahogy az Arsenal is, akik megint egy hajszállal csúsztak le a BL-ről, mint két éve. De legalább most elindulhatnak valahol, nem úgy, mint idén.
A Bajnokok Ligája-indulók
Angliában az első négy helyezett indulhat el a Bajnokok Ligájában. Igazából a negyedik helyért volt nagy csata, a dobogósok biztonságban voltak ez ügyben. Az Arsenal és a Tottenham harcolt a negyedik helyért, végül ez Antonio Conte csapatának sikerült. Az egymás elleni meccsük volt a kulcs, amit a fehérmezesek nagyon simán nyertek meg az ágyúsokkal szemben. Végül 71 ponttal zártk, három pontra lemaradva a bronzérmes Chelsea-től.
Akik kis csalódást okoztak a szurkolóiknak. A londoni kékek tavalyi Bajnokok Ligája-győzelmüket követően a Premier League-győzelemre fájt a foguk, ám esélytelen volt megszakítani a Liverpool és a Manchester City hegemóniáját.
A bajnok
Végül térjünk ki a bajnokra. Az utolsó forduló előtt még nem lehetett tudni, hogy a Manchester City vagy a Liverpool emelheti magasba a trófeát. A Liverpool könnyű győzelemre számított a Wolves ellen, a City szintén hazai pályán fogadta az Aston Villát. Amelynek menedzsere Steven Gerrard, a Pool élő legendája. Ő segíthette volna hozzá szeretett csapatát egy bajnoki címhez. És mindent meg is tett érte.
A Villa már 2-0-ra is vezetett, érett a vaskos meglepetés, ám végül Ilkay Gündogan kétszer, Rodri egyszer talált be, megfordítva ezzel a találkozót. A másik pályán hiába nyert 3-1-re Jürgen Klopp együttese, ez már nem számított semmit.
Ez volt az első rész, a másodikban további csapatokra, játékosokra térünk még ki.
Az online sportfogadással sac/kb 7-8 éve foglalkozom igazán komolyan. Több fogadóirodánál is van számlám, de csakis olyanoknál, ahol jók (magasak) az odds-ok a labdarúgás és lóverseny fogadások, illetve a tenisz esetében.
